Köszi Deni-baba!

2006 november 13. | Szerző: juti |

 Olyan jó néhány kedves szót hallanni, pontosabban olvasni. Köszi Nektek. Most elvagyok éppen, semmi különös nem történt, majdhogynem nyugodt vagyok – na ilyenkor szokott mindig valami váratlan történni. Konkrétan, amit Deni baba írt, olyasmi – hogy aki a legfontosabb(ak egyike) az életemben, az éppen le se sz*r. Reménykedem persze, hogy ez még nem következik be mondjuk a mai napon, de hát sose lehet tudni.

Félek kicsit a karácsonytól. Bár sose voltam egy túlzottan hagyományőrző típus, de azért mégiscsak. Az idei teljesen rendhagyó lesz, és gyakorlatilag biztos, hogy egyedül fogom tölteni. Ajándékozás se igen lesz, mert sem pénz, sem hangulat hozzá. Akkor még a tévében sincs más műsor, elmenni nem lehet sehova, senkihez (nem mintha amúgy lenne kihez…), mit fogok kezdeni…?! Vajon hol lehet karácsonyra (24-e estére, vagy akár mind3 napra) valami önkéntes segítő munkát találni? (Na persze ha fizetnének is érte, az még jobb lenne, de ingyen is jó volna valami, mert nemcsak másokon, hanem magamon is segíthetnék vele). Nem tud valaki ilyesmit, hogy hol lehet ilyen önkéntes segítő tevékenységet végezni karácsonykor? Gondolok pl. ételosztásra vagy hasonló. Legalább értelme lenne annak a napnak…

Miért van az, hogy napközben elvagyok, de ahogy közeledik az este, egyre rosszabb (most kezd “rossz” lenni). Utálom az őszben-télben azt, hogy már délután sötét van. Gondolom ez sem tesz jót, legalábbis engem eléggé tud befolyásolni az évszak és az időjárás.

Szeretnék egy nyugis kis saját otthont. Na persze tudom jól, hogy ez még rajtam kívül sok millió embernek nincsen meg, és rengetegen vannak tőlem rosszabb helyzetben.. mégsem vigasztalnak ezek a gondolatok.

Az a baj, hogy nem érzem, hogy lenne értelme az életemnek. Nem találok olyan célt, mely megvalósíthatónak látszik (vagy mert anyagilag nem megvalósítható, de ez másodlagos, hanem inkább mert nem egyedül rajtam múlnak dolgok, hanem egy másik emberen is, és ezt nem tudom befolyásolni)!

Na most ennyit… Jövök majd még. Addig is megyek, belekukkantok mások blogjába, hátha találok valami jó, biztató gondolatot.